HTML

Athairne és Faustina

Ez egy blogregény,ami egy szerelmespár történetét meséli el az ókori Rómában. A történet teljes mértékben a fantázia szüleménye. Szerzője(jómagam) nem régész,történész,így előfordulhatnak benne történelmi tévelygések,de igyekeztem minél jobban utánajárni a témának. Műfaja romantikus történelmi dráma,avagy a Gladiátor találkozása Rómeó és Júliával.

Friss topikok

Linkblog

11.fejezet:A ludus

2011.05.06. 15:26 Gladiátor

Pertinax és az unokái beszálltak egy,két tarka ló által vont kétkerekű fedett kocsiba.Athairnét megszabadították láncaitól,és a többi szerzemény közé lökték.Szinte kizárólag fiúk és férfiak,akik ott várakoztak a lovaskocsi mögött.Megfordult a fejében,hogy most kellene megszökni...talán lenne esélye.Most,gyerünk...És vajon miért nem próbálnak meg a többiek elszökni?

Lelkesedése hamar lelohadt,mikor tudatosult benne,hogy szigorú őrizet alatt állnak,és korbácsot markoló,állig fölfegyverzett fegyőrök lesik minden gyanús vagy gyanútlan lépését.

Pertinax saját maga képeztette ki ludusának őreit.Ezek nem hivatásos katonák,mint más iskolák esetében,hanem munkanélküli londiniumi polgárok,akiket zsíros fizetéssel magához édesgetett és kiképeztetett.Megjelenésükben érdekes elegyét adták a légiós és gladiátor külsőségeknek.

Elindultak.Futniuk kellett a kocsi után,miközben az őrök korbáccsal gyorsították őket.Az erőltetett meneteléstől,ütlegelésektől és silány,mondhatni szánalmas táplálástól legyengült Athairne alig bírt futni.Egyszer el is esett,de a fogdmegek sikeresen fölrugdosták szöges csizmáikkal.

Pertinax iskolája a város külterületén feküdt,és egyben a lanistának és népes családjának is otthonául szolgált.Igaz,ők nem a gladiátorok barakkjaiban laktak,hanem az iskola mellett álló,összkomfortos,hatalmas házban.A házon már messziről látszik,hogy tulajdonosa gazdag,de ízlése egy fikarcnyi sincs.Az épületből már rég kiveszett a római építészet harmóniája,mivel hogy úgy tűnt,hogy a házhoz szinte minden egyes új gyerek születése után toldottak egy szobát,lakosztályt,mellékhelyiséget,fürdőszobát,portikuszt.Körülötte kert,ami mindenféle díszítőkellékkel tele volt pakolva,amitől valamiféle elcseszett varázsligetnek nézett ki.Békésen megfértek egymás mellett a görög földről rabolt,eső által fehérre koptatott antik márványszobrok,és a római kézművesipar által futószalagon gyártott,speciálisan a jóízlés nélküli gazdagoknak kifejlesztett,dundi gyermekalakok,bűbájos őzikék,kecses hattyúk,pajkos szatírok és ledér öltözetű nimfák.A szobrok között márvány díszkutak vize csobogott,az éppenhogy csak zöldellni,virágozni kezdő növényzet ölelésében mesterséges tavacskák bújtak meg,rajtuk hattyúk és tarka kacsák.

Maga a ludus,és Pertinax gazdasági épületei a családi ház mögötti,magas,komor kőfallal övezett területen feküdt.

Pertinax háza görög stílusú-elméletileg.De  valójában olyan borzalmasan giccses és dagályosan túldíszített,hogy a régi görög építőmesterek sírva kaparnák az arcukat,ha láthatnák.Rózsaszín márványborítás,"diszkrét" aranyozással.A timpanonban maga a családfő trónol,izmos,felvértezett gladiátorok társaságában.

Athairne nem sokat törődött a furcsa ház cifrálkodó díszeivel.Ájulás kerülgette,lila foltok táncoltak a szemei előtt,fájt a feje és a gyomra,alig kapott levegőt,az oldala szúrt.Lerogyott és eldőlt a hideg,rózsaszín márványlépcsőkön.

-Hé,te nyomorult,takarodjál onnan,még a végén bepiszkítod az úr házát!!!-üvöltött rá egy fogdmeg,aki hajánál fogva felrángatta,és belökte a többi rabszolga közé.

Pertinax kiszállt a kocsiból,és bement a házába.Őket azonnal a ludusba hajtották.

Az iskola mindennel föl volt szerelve,ami egy ilyen intézménybe csak kellett:szálláshelyül szolgáló barakkok,ebédlő,konyha,fürdő,istállók,ólak,ketrecek a vadállatoknak,őrszoba,szentély,kínzókamrával súlyosbított fogda,kamrák,pajta,raktárak,miniamfiteátrum a magánbemutatókhoz,gyakorlópályák,kocsiverseny-pálya...

Minden egy központi,négyzet alakú tér köré összpontosult.A homokos tér közepén apró,ámde annál hivalkodóbb templomocska helyezkedett el,a színesre festett kőoszlopaival.Előtte,áll Mars hadisten életnagyságúnál egy kicsit nagyobb,életszerűen kifestett szobra állt.

Ezt a templomot és szobrot leszámítva itt minden kisszerű és szürke,a lehető legszükségesebb anyagokból elkészített.Minden részleten a szigorú funkcionalizmus uralkodik,nem úgy,mint elől.

Jöttek az őrök,és sorra leoldották bilincseiket.Kissé szétszóródtak.Athairne szemügyre vehette társait.Úgy 25-30-an lehettek,fiúk-férfiak 11-12 évestől kezdve 30-ig.Elbóbiskolt,és mire felocsúdott,már újra előtte állt az az öreg,aki megvette.

Pertinax mellett most 3 fiatal férfi állt.

Pertinax összes felmenője már emberemlékezet óta a szórakoztatóiparban dolgozott.Már maguk se tudták,ki kezdte,és mikor.Pertinax dédapja,Laurentius Pilatus Kr.u. 43-ban érkezett családjával,akkor,mikor Claudius császár légiói leigázták Britannia területét.Ezelőtt feltehetőleg Galliában  felytette ki áldásos tevékenységét a család.Mindenütt ott jártak a hódító légiók nyomában,rengeteg rabszolgát és kincset szerezve.Több falut kifosztott a család,úgy működtek,mint egy kis hadsereg.A vállalkozás apáról fiúra száll.Pertinax nem szűkölködik az utódokban:feleségétől,Anniától 10 gyermeke született,igaz,csak 3 fiú,Andreas,Dorotheus,Calvus,és egy lány,Calpurnia érték meg a felnőttkort,de ettől a 4 gyerekétől majd' 20 unokája született eddig.Pertinax fiaival szigorúan bánt,ugyanolyan keménykezű lanistát akart belőlük faragni,mint ő.

De az unokái...

Unokáit agyonkényeztette,és szinte mindent elnézett nekik.A rettegett főnök úr,ha unokái közé került,azonnal átváltozott jó nagyapóvá.Mikor a kicsikkel játszott,,senkinek se jutott volna eszébe,hogy előtte fél órával véresre korbácsoltatott egy tucat gladiátort,mert nem edzettek elég férfiasan,utána meg maga kezdte el ütlegelni a fegyőröket azért,mert szerinte nem ütötték elég keményen a vétkeseket.Időnként tehát kiborult.Főleg,ha nem ehetett elég mézes sütit.Most is kedvenc aprósüteményét eszegette.

A 3 fiú közül a 35 éves Andreas és a 30 éves Dorotheus kiköpött másai apjuknak.Még fekete hajuk is ugyanolyan hosszúra van vágva.Andreas kék színű,zöld indákkal kihímzett,hosszú tunikát viselt,lábán piros csizma.Ezzel ellenben Dorotheus úgy festett,mint egy ficsúrnak maszkírozott gladiátor:piros szegélyes,sárga,rövid tunika,piros nadrág,barna csizma.Veretes övéről gladius lógott,jobb vállán és karján aranyozott karpáncél,bal kezével trák sisakot szorított magához.Borostás,szögletes arca durvaságról és szadista hajlamokról árulkodott,amit az övébe dugott korbács csak megerősített.Ő itt a vezető edző,bár leginkább büntetni szeret.Öccsük,a 28 éves Calvus apjához hasonlóan alacsony,szinte észrevétlen nagydarab bátyjai mellett.Arca kerek,lágy vonású,fekete haja göndör.Ő a Pilatus család fekete báránya.Gyerek-és ifjúkorában csillagász szeretett volna lenni.Alexandriába akart menni tanulni,házitanítója szerint az esze és szorgalma is megvolt hozzá.Pertinax szerint erről szó sem lehetett.Bírta volna ugyan anyagilag támogatni a tanulmányait,de ő hallani se akart róla,hogy legkissebb fia a csillagokat bámulja a gladiátorjátékokból befolyt pénz helyett.Így maradt hát Calvus Britanniában,és a család entellektüelljéhez méltóan kénytelen-kelletlen a pénz-és hivatalos ügyekkel,no meg a papírmunkával foglalkozott az irodában.

Athairne gondolkodni kezdett,hogy hova is került.Azt tudta,hogy rabszolga lett.Hogy eladták.De miféle hely ez?

Töprengéséből gazdája hegyi beszéde zökkentette ki.

-Nem a társaságotokért fizettem szép pénzt,hanem hogy hasznot húzzak belőletek.Én,Pertinax Herculius Pilatus vagyok,a gazdátok.Uratok és parancsolótok.Ti a rabszolgáim.Most még csak rabszolgák vagytok,de maholnap harcos rabszolgák,gladiátorok lesztek.Már aki bírja,természetesen-itt felnevetett,örült,hogy milyen poénosat mondott-nálam megtanulhatjátok,hogy hogyan gyilkoljatok az arénában a nép szórakoztatására.Ha ügyesek és kellően szórakoztatóak lesztek,kegyeibe fogad a nép,és talán még szabadok is lehettek.De!Addig is,míg az én tulajdonomat képezitek,úgy táncoltok,ahogy a korbács muzsikál!Az ellenkezést,a visszabeszélést,a szemtelenséget,a lustaságot,a gyávaságot,a közhangulat rombolást,a ludus berendezésének,fegyvereinek rongálását,az uszítást és a lázítást korbáccsal,tüzes vassal vagy halállal díjazom.-és lazán rábökött,egy,az őrök házához támasztott keresztfára.

Athairne nem értette,milyen halált lehet abból az érdekes alakúra ácsolt fából kicsikarni.Talán máglyát raknak belőle,és azon égetik el a gladiátort?Vagy agyonütnek vele?

Szegény Athairne,ki a Római Birodalom határain túl,egy magányos szigeten nevelkedett,mit tudott ő a rómaiak kedvenc kivégzési módjáról,a keresztrefeszítésről.

-Holnaptól megkezdődik a kiképzésetek.A vezető edzőtök a fiam,Dorotheus lesz.Neki és a többi edzőknek,és az őröknek is olyan feltétlen engedelmességgel tartoztok,mint nekem.Értettük egymást?-és szigorúan az új készletre nézett.

-De még mielőtt nekikezdtek a gladiátor életeteknek,esküt tesztek Mars istennek.

"-Az a szobor lenne az isten?Igen,Mars.A háború istene,.Cormac mesélt neki róla.A francba.Mi?!Eskü?!Ő itt esküdjön meg erre a nyüves római istenre?!Soha!"-gondolta.

-Dicső Mars,ki vagy a háború istene...-kezdte Pertinax,és utána kellett mindannyiuknak mondani.Mindenki utánamondta.Lassan,unottan,fáradtan,de mondták.

Kivéve egyvalaki.Athairne dacosan összeszorította az ajkait.Talán sose bukik le,ha Dorotheus nem unatkozik.

-Nézd,apám,azt a vöröset!-szólt Pertinaxnak.

-Mi?Mit zavarsz eskü közben?

-Nézd,a vöröset!

-Melyik vöröset?Van itt vagy 10 vörös!

-Azt a csinos pofájút!

-Aha.Miért,mit művel?

-Nem mondja az esküt!

-MICSODA?!

Dorotheus odacsörtetett Athairnéhez.

-Nehezedre esik Marsnak esküt mondanod,te hitvány kelta!-üvöltötte Athairne képébe.

-Nem Mars a háború istene,hanem Morrighan a háború istennője.És nem vagyok hitvány...te hitvány római.Te élősködő.Nem teszek esküt a ti istenetekre.-válaszolta.

-Mit beszélsz,te szerszám?Atyám kivakar téged a mocsokból,és még merészelsz ilyeneket mondani?!

Athairne leereszkedően mosolygott Dorotheusra.

-Te meg álmodni se mersz,de még a te drága jó atyád se,arról a ranról,amiben én vagyok.

-Hahaha!!!-röhögte Dorotheus.

-Én Bran ír főkirály fia vagyok.

-Böáf...-itt olyan hangot adott ki,mintha hányni készülne-Nagykirály persze...Egy kis senki a szemétdomb csúcsán,akit Róma bármikor eltapos,mint egy nyomorult férget!Herceg...És még el is hisszük...-röhögött továbbra is.

-Velem te így nem beszélsz.-mondta Athairne.

-Na ide figyelj!Mi vagy te?Csak egy beszélő szerszám!Az életed mit sem ér,és senkit se érdekel!De majd elbeszélgethet az ő hercegi fensége a korbáccsal!-karon ragadta,és elkezdte maga után húzni.

-Máris viszed?-kérdezte Pertinax.

-Igen!Példát kell mutatni!

-De azért vigyázz rá.Ne sértsd föl a bőrét.Túl szép ahhoz,hogy tönkretedd.

Belökték a kínzókamrába.Vagy mibe.Oda,ahol fenyíteni,elzárni szokták a rabszolgákat.Sötét,elhanyagolt,koszos,föld alatti pince.Megfogták,és arccal odanyomták egy kőoszlophoz.Odabilincselték.Így már mást se látott,csak az oszlop felületét.Dorotheus elővette a korbácsát,és nagy mosolyogva végighúzott egyet Athairnén.Athairne szeme teleszaladt könnyel.Legszívesebben üvöltött volna,de inkább összeszorította a fogait,és tűrt.Nem,nem és nem.Nem fog se könyörögni,se sírni.Erős marad.Kiállja a csapásokat.És még egy,és még egy,és még vay száz.A bőre kipirosodott,égett,fájt.A korbács kegyetlenül csípte érzékeny bőrét.Már annyira fájt a háta és a feneke,hogy nem is érezte.

Nem bírta tovább.Egyszerűen elájult.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://athairneesfaustina.blog.hu/api/trackback/id/tr582882438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása