Bran baljóslata beteljesedni látszott.Még aznap délelőtt Cadwr 6000 légiós élén partot ért keleten.Rendületlenül masíroztak a sziget belseje felé,Cadwr a menet élén lovagolt fehér lován.Hihetetlen büszkeség öntötte el a szívét.Már ki tudja,hány éve várt erre a pillantra.
Eközben Bran türelmetlenül várta a híreket.A harmadik napon végre befutott az egyik felderítő csapat.
Ziláltak és feldúltak.
Bran,Grainne és Cormac reménykedve rájuk pillant,bár érzik,hogy túl sok jót nem várhatnak.
-Találtatok valamit?-kérdezte Bran,és bátorítóan rájuk nézett.
-Uram...-szólalt meg az egyik-Athairne nyomára nem akadtunk.Bejártuk a keleti és a déli partokhoz vezető utakat,de semmi.Kérdezgettük az embereket,hogy láttak-e idegenül viselkedő,kis lovascsapatot és egy vörös hajú fiút,de senki se látott ilyet.
-De láttunk...rómaiakat.-tette hozzá egy másik.
-Rómaiakat?
-Igen.
-Mennyien vannak?Hol láttátok őket?-Bran hirtelen átváltozott aggódó apából népéért aggódó uralkodóvá.
-2 napi járóföldnyire innen.
-Mikor 2 napja?!-kérdezte ingerülten Bran,aki úgy érezte,hogy a rómaiak már a kamrában vannak.
-Tegnap láttuk őket.
-Ezek szerint holnapra ideérnek,feltéve,ha tudják az utat.-jegyezte meg Cormac.
-Már éppen elég baj,hogy egyáltalán partot értek...-mondta Bran keserűen.
-Az utat biztosan tudják.A vezérük úgy vezeti őket,mintha ismerős lenne a környéken.
-Ez lehetetlen.Fölöttébb gyanús.-gondolkodott Cormac-Lehet,hogy áruló van köztük.Ennyire nem lehetnek jók a térképészeik,hogy így,mindennemű hezitálás nélkül,nyílegyenesen és gyorsan haladjanak előre.
-Hányan vannak?-tette fel Bran a szó szerint életbevágó kérdést.
-Úgy 5000-6000 ezren.Gyalogosok és lovasok vegyesen.
-Akkor ez egy légiónyi római.-jegyezte meg a druida.
-Távozhattok!-szólt Bran.
Mikor újra hármasban maradtak, Bran így szólt Cormachoz:
-Most mit tegyünk?Ezek egyértelműen hódítani jöttek.Egy nap alatt nem ér ide Eire összes harcosa.
-Gondolj bele:csak egy légió.
-Az is...Mennyi?5-6000 ezer fő?
-6000.-válaszolta Cormac.
-6000.És én csak legföljebb 3000 tudok összehívni.
-De a te katonáid hazafiak,kik hazájukat védik,míg ők csak egy harácsoló csürhe.
-Cormacnak igaza van.-szólt Grainne.
-De a vezérük ismeri a járást!
-Lehet,hogy csak nagy az önbizalma.-mondta a nő.
Bran összeszedte magát.Összehívta kéznél lévő 3000 katonáját,és futárokat küldött szerte az országba,hogy aki csak tud,jöjjön.
Eltelt egy nap.Estére megérkezett vagy 800 harcos.Késő este mindenki,aki csak befért,behúzódott az erődbe.Aki csak bírta magát,fegyvert vagy fegyverként használható tárgyat vett magához,és vártak.
Bran is fölöltötte harci szerelését.Kiállt a vár fokára,és nézte a messzeséget.Sokat nem látott,a táj egy nagy feketeség képét öltötte magára,kisebb-nagyobb,még feketébb foltokkal.Fölnézett az égre.Milliónyi ezüstfényű csillagot látott.Mintha mindegyik egy-egy római légiós lenne,ezüstfényű páncéljában,akik mind le akarnak szakadni az ő országára,és telhetetlen gyomorral fölfalni azt.Soha nem látott még rómait.De úgy tűnik,ennek a népnek kapzsisága végtelen,és most már Eire is kell nekik.
Vajon mi lett Athairnével?Látja-e viszont valaha?
Lehet,hogy már holnap reggel,mikor a Nap fölkel,már hozza is a légió,láncra verve,váltságdíjat követelve.
