Nial,Erc,Antinus,Tacitus és Paulus izatottan érkeztek meg Londiniumba.Még sose árultak rabszolgát.Athairne csodálkozva nézett szét a városban.Tarához képest ez világváros.Pedig Londinium nem egy nagy szám.Igaz,mindennel föl van szerelve,ami a római életvitelhez szükséges,de mégis,Rómához képest csak egy kis porfészek a birodalom végvidékén.A rabszolga,és az azt kiegészítő állatvásár miatti ember és állat tömegek nyüzsgése már-már elviselhetetlen.Athairne sejtette,hogy itt valami nagy esemény zajlik.Talán ez az a rabszolgavásár,amiről ez az 5 pasi annyit beszélt,hogy már a szájuk is belékopott?
Mindenesetre az 5 ex-légiós úgy készült erre az eseményre,mint a lányok az első bálra.
Mentek,mentek.A tömeg egyre sűrűsödik.Rá kell jönnie,hogy nem csak ő van itt bilincsbe verve.Tűnnek elő a meztelenre vetkőztetett férfiak,nők és gyerekek,akiket úgy húznak a láncon,mint az igásbarmot.Már hallatszik a római fülnek legkedvesebb:a korbácsok,ostorok suhogása,csattogása.Nialék kiváltják a helyjegyet,és a vásártér egy eldugott zugába vonulnak 1 darabos,príma árukészletükkel.
Hogy a vevők lássák,az áru nem selejtes,és az eladónak nincs mit takargatnia,Athairnét megfosztották ruháítól.Egyébként is,egy szerszámnak mi szüksége van ruhára?Athairne,aki világéletében szemérmes természetű volt,és 1-2 emberen kívül senki előtt se mutatkozott így,borzalmas megaláztatásként élte meg az egészet.Itt most bárki,akárki megnézheti így,és ez ellen ő nem tehet semmit.Rettenetesen szégyellte magát.Kétségbeesve ágyéka elé kapta kezét.
-Na,nézd már a szemérmetes hercegecskét!Mi van,azt hiszed,nem láttunk még olyat?-röhögte gúnyosan Erc.Ezen mind a hatan jót derültek.
Megragadta athairne kezeit,,hátracsavarta,hogy megbilincselje.Nyakára vastag és széles vas nyaklót csatolt,és mindet egy hosszú lánccal fűzte össze.Föllökte a standot képező,fából ácsolt pódiumra,és állva odaláncolta egy vaskos faoszlophoz.Ezalatt Antinus megírta egy kis viasztáblára Athairne vásárlói tájékoztatóját.Kidugott nyelvvel,komolyan dolgozott.
Paulus érdeklődve nézte.Ez nála ritkaságszámba ment,mert a konyhán,kifőzdékben sülögető finom kis kolbászkákon,húsokon kívül vajmi kevés dologra tudott rendesen odafigyelni.
-Ez meg minek?-kérdezte.
-Ej,te fafejű!Ez lesz ennek a nyavajásnak a tájékoztató táblája.Azért írtam,hogy ebből mindenki megtudhassa,hogy miféle áruval van dolga.
-Ja.-mondta Paulus.
-És nem mellesleg arra is jó,hogy ne kelljen fölöslegesen jártatni a szánkat.-magyarázta,miközben kissé eltartotta magától a táblát,hogy gyönyörködjék a művében.Antinus a tábla két kis lyukába madzagot fűzött.Rettenetesen meg volt elégedve a művével.
A szöveg így hangzott:
"SERDÜLÉS ELŐTT ÁLLÓ,12 ÉVESNEK MONDOTT,HIBERNIA SZIGETÉRŐL SZÁRMAZÓ KELTA FIÚ.ERŐS,EGÉSZSÉGES,JÓKÖTÉSŰ,STRAPABÍRÓ.ÉP,EGÉSZSÉGES FOGAZAT,GYÖNYÖRŰ,SZEMREVALÓ KÜLSŐ.NAGY KÜZDŐSZELLEM LAKOZIK BENNE,ALAPSZINTŰ HARCI TUDÁS.FEJLESZTHETŐ!TUD LOVAGOLNI.CSAK KELTÁUL BESZÉL,ÍRNI NEM TUD.KIVÁLÓ GLADIÁTORNAK, VAGY NEHÉZ KÉTKEZI MUNKÁKRA IS ALKALMAS."
Antinus széles mosollyal az arcán Athairne nyakába akasztotta a táblát.
Athairnéban csak most tudatosult,hogy árucikk lett.
Ott állt,kiláncolva,lehajtott fejjel,szomorúan.Sűrű,vörös haja eltakarta arcát.A szoros nyakló mellett a sírás is folytogatta torkát.De a legszörnyűbb az egészben a meztelensége.Még egy ágyékkötőt se kapott,de látta,hogy többi sorstársa se járt jobban-már ami a ruházkodást illeti.
Teste még kisfiúsan karcsú,de már látszik rajta,hogy nagydarab,izmos férfi lesz belőle,ha engedik felnőni.Serdületlenségéből adódóan még sehol sem szőrösödik.
Fejét továbbra is lehajtva tartotta,szemeit lehunyta.Így próbálta ezt a szörnyű világot kizárni.Gondolatban újra otthon lovagolt az üde,zöld dombokon.Éppen a virágos mezőben heverészett,mikor egy határozott,idős férfihang fölriasztotta:
-Ti áruljátok ezt?
Felemelte a fejét,és kinyitotta a szemét.
Alacsony,szikár öregember néz föl rá.Athairne az ötvenes éveiben járónak saccolta.Haja ősz,félhosszú,gondosan fésült,szokatlanul kevés ráncú arca simára borotvált.Barna szeme szigorúan méregette őt fel s alá.Ruhája úgy festett,mintha egy fehér lepedőt csavart volna magára.Kétségtelenül vicces egy öltözék-gondolta.Lábfején barna,hosszúszárú fűzős csizma.Jobb kezét görbe markolatú,alul szúrós vashegyben végződő boton nyugtatta.Bal kezefejét úgy tartotta mellkasa előtt,hogy drágaköves aranygyűrűi minél előnyösebb szögből látszódhassanak.Botja mellett hatalmas,fekete molosszus kutya lihegett,rajta csicsás nyakörv.Körülötte 3 gyerek:egy 5 és egy 7 éves forma kislány,és egy,Athairnével egyidős fiú.
Nialék fölrázódtak a vevő láttán.
-Jupiter szent szakálla!Az ott nem Pertinax Pilatus,a lanista?-kérdezte Tacitus,és izgalmában majdnem elájult.
-De!-erősítette meg a felfedezést Antinus.
-Jaj,csípjetek meg!Remélem,nem káprázik a szemem!A kőgazdag Pilatus a mi standunknál!És érdeklődik az árunk iránt!Gyorsan sózzuk rá,még mielőtt meggondolja magát!-örvendezett Nial.
Pénzszagot éreztek.
Odakotnyeleskedtek Pertinaxhoz.
-Jó napot,Pertinax Pilatus!-köszönt Nial.
-Jó napot!Ez a ti árutok?
-Ó,igen.És mint olvashatja és láthatja,kitűnő minőségű árucikk.
-Mennyibe kerül?-tért azonnal a lényegre Pertinax,miközben Athairnét vizsgálta.
-5000 sestertius!-vágta ki Nial,és közben nyájasan nézett az öregre.
-5000?Meghibbantatok?5000 sestertiust el mertek kérni egy 12 évesnél nem idősebb,képzetlen fiúért?!500-600 sestertiusért ugyanilyet kapok!-háborgott eme szemtelenül magas áron.
-De kérem,ez egy különleges rabszolga...-kezdte Antinus.
-Mi van ezen különleges?Hogy van lyuka,és szelel rajta?
-Ez egy kelta herceg volt,mielőtt rabszolga lett.-fényezte tovább az árut Antinus.
-És még higgyem is el....-morogta Pertinax.Utálta,ha hülyének nézik-Ha herceg lenne,akkor túsz lenne a kormányzói palotában vagy Rómában,és nem egy piacon árulnák.
-Nézd,milyen megkímélt a teste!Ilyen szép árut nem kapsz máshol!-pattant föl Antinus a dobogóra,és erőszakkal szétfeszítette Athairne állkapcsát-Nézd ezeket a csodás fogakat!
-Gondolj bele Pilatus,hogy milyen hejes a pofája!A nők meg fognak veszni érte az arénában!-folytatta Nial.
-Különleges áru különleges vevőknek!-tette hozzá Tacitus.
-És ha most megveszed,ajándékba kapod mellé a táblát,a nyaklót,a bilincset és a láncot is!-mondta Paulus.
-Hmmmm....-morfondírozott Pertinax,hol az árura,hol a lelkes eladókra nézve-No,Sabina,Clara,Desiderius,megvegyük-e ezt a barbárt?-hajolt oda unokáihoz.
-Vegyük meg,nagypapa!-kiabálták a gyerekek.
-Itt van az 5000 sestertiusotok.-számolta bele a pénzt Nial markába.
-Köszönjük,uram!-hálálkodott Nial.
Pertinax odahívott egy katonaszerű férfit,aki eloldozta az oszloptól,és láncon ura után vezette a legújabb szerzeményt.
