Beesteledett.Athairne sehol.
-Hol van Athairne?Már haza kellett volna jönnie.-aggódott Grainne,és tanácstalanul nézett férjére.
-Nyugodj meg,kérlek,tud ő magára vigyázni.-mondta Bran.
-De még olyan fiatal!És most nem Cormaccal csavarog,hanem egyedül!Rossz előérzetem van...Úgy érzem,mintha a fiam egyre távolabb és távolabb kerülne tőlem...Nagy bajban van.-és férje mellkasára borult.
-Egy-két szabadban eltöltött éjszaka nem ártott még meg senkinek.-dünnyögte Bran.
Lefeküdtek aludni.Grainne egész éjszaka álmatlanul forgolódott,végül az ágy szélén ülve állapodott meg.
Athairne egész éjszaka nem került elő.
-DUUUUUURRRRR!!!!CSAPPPP!!!!-vágódott ki hálójuk ajtaja,úgy mintha egy egész légió rontott volna be,de nem egy légió,hanem csak egy hosszú szőke szakállú kelta harcos esett be.
-Bran úr!!!Grainne úrnő!!!!-üvöltötte.
-Mi a....-horkan föl Bran-Fejünkre szakadt az ég?Jönnek a rómaiak?
-Elnézést,hogy zavarlak benneteket,de sürgős.Találtak valamit...-de már nem fejezhette be,mert Bran átcsörtetett rajta
-Athairne?-kérdezte reszkető hangon Grainne.
-Köze van hozzá.-mondta a katona.
Már Grainne is futott Bran után.Fölbolydult az egész háznép.Mind kisereglettek az udvarra,hogy szemügyre vegyenek egy kétökrös szekeret,3 katonát és egy földművest.Az egyik katona Bran elé lépett.
-Mi van a kocsin?-kérdezte türelmetlenül.
-Uram,ez az ember itt-és ujjával rámutatott-ma hajnalban kiment a közeli erdőbe,és talált valamit.
-De mit?!-kérdezte feszülten Bran.Egyre inkább tudni vélte,hogy mindenki valami szörnyű titkot próbál előle relytegetni,addig,amíg csak lehet.Az ökrök fölbőgtek.Őket nem izgatta az emberek drámája.
Most a földműves állt elő:
-Uram,mikor ma hajnalban kicsaptam a kondát,láttam,hogy nagy fehérség világít a még sötét erdőben,a tisztáson,az öreg tölgy alatt.Elgondolkoztam magamban,vajon mi lehet?Hókupac biztos hogy nem,bár még mindig hideg van,és röstellve mondom,kicsit fáztam is,de hát a hó már rég elolvadt.Odamentem.Közelebbről már nem hókupacnak,hanem inkább egy alvó állatnak tűnt.Vajon milyen állat lehet-kérdeztem magamtól.Mikor már a közelébe értem,láttam,hogy az egy igen szépen fölszerszámozott fehér csődör.Ekkor már bizonyossá vált...-a férfi tovább mesélt volna,láthatóan még élvezte is,hogy ő itt most fontos ember,és számít a mondandója,de Bran félrelökte,és egyenesen a szekérhez sietett.
A kocsi rakománya,ami alakjából ítélve egy nagytestű,döglött állat,durva lópokrócokkal lett betakargatva.Bran lerántotta az egyiket.Majd a másikat.Grainne a segítségére sietett.A kibontakozó dögben fiuk kedvenc hátasát,Ní Asát kellett,hogy felismerjék.Ugyanaz a szerszámzat van rajta még mindig,mint tegnap délben.Ragyogó fehér szőre alvadt vértől bűzlik,szügyén csúnya,karddal szúrt seb.
"-Mi történhetett?-gondolkodott Bran-Athairne túlságosan is kedvelte Ní Asát ahhoz,hogy megölje.És hova lett a fia?Baleset nem lehetett..."
-Athairne?
-Kerestük,uram,de nem találtuk.Minden nyomot elmosott a délutáni eső.De viszont a helyszínen leltünk egy dorongot.-mondta az egyik harcos,és fölmutatta a nehézkes fadarabot-Ez például pont olyan,amivel jól lehet taglózni.
"-Vajon kik lehettek?-gondolkodott tovább Bran-A szigeten jelenleg a törzsek között béke honol,és körülöttük meg a végtelen tenger...Aprónépek ragadták volna el,mert túl szépnek és jónak tartották ahhoz,hogy az emberek között járjon?Nem,nem ez képtelenség.Nekik nem lett volna szükségük fahusángra...Ezek emberek,méghozzá profik és elszántak.Talán csak nem rómaiak?-hasított belé a felismerés-Túszejtés áldozata lett a fia?Ez képtelenség.Hiszen nem is ismerik a tájat.Hogy jutottak ide?"
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok marcangolták.Az istenek mentsenek meg azoktól a barbároktól.Azonnal kiadta a parancsot,hogy egy-egy felderítő csapat induljon el déli és keleti irányba.
"-Még nem járhatnak messze."-és visszahúzta a ponyvát a lóra.
