A sápadt kora tavaszi napsugár bágyadtan világította meg Pertinax dolgozószobáját.A lanista éppen a "Hatásos megjelenés-már fél siker" című,eredetileg szónokoknak,hadvezéreknek és politikusoknak íródott kézikönyvet olvasta,úgy érezte,hogy szüksége lehet a benne leírt tanácsokra,lévén valahol ő is egy ismert(legalábbis saját kis szemétdombján) ember,egy közszereplő.
Legkisebb fia,Calvus eközben egy pergamenkupac fölé görnyedve írt.
-Végre kezdődik az idény.-mondta-És rögtön az új kormányzó által finanszírozott játékokkal nyitunk.Hát nem lehetne ennél szebben megünnepelni a megválasztását?
-Persze,ez a legjobb...-válaszolta Calvus,és körmölt tovább,apjára rá se hederítve.
-A mi pénztárcánknak is.Jól megfizet.-vigyorogta,és még elégedettebben olvasta az ideális frizurákról szóló fejezetet.
-Újoncok közül indítasz valakit?-kérdezte Calvus.
-Ó,igen.Azt a kelta fiút,azt az Athairnét mindenféleképpen.Nagyon tehetséges.Kész szerencse,hogy anno Dorotheus nem verte agyon.Ide figyelj,fiam.Sok pénzt fog még hozni a konyhára ez az Athairne!-ábrándozott-Még ma kihirdetem,hogy kiket indítok.
-Rendben.
-Remélem,most is elverjük Valentinus gladiátorjait.Még Septimust is.
"-Álmodik a nyomor!Szegény apám!-"sóhajtotta magában Calvus.
Valentinus Ennius Pertinax riválisa,a konkurens ludus tulajdonosa.A két lanista életének nagy részét az egymás elleni áskálódás,az egyműásra mutogatás és a versengés teszi ki.Állandóan marták egymást és vetélkedtek,hogy kinek vannak jobb,erősebb,nagyobb,hatékonyabban küzdő gladiátorai.És nem mellesleg melyiküknek van nagyobb és pazarabb háza,és hogy melyikük tudja drágább és haszontalanabb esztelenségekre költeni a pénzét.Csak az ő két iskolájuk van Londiniumban.Ha úgy adódik,sötétedés után egymásnak uszítják rabszolgáikat a város utcáin.Az egymás utánzása se maradhatott el.Ha Pertinax görög szobrokkal díszítette vidéki nyaralóját,akkor Valentinus is beszerzett párat.Ha Pertinax aranyozott páncélban szerepeltette gladiátorait,akkor ő is.Ennius csak akkor bukott nagyot,mikor Pertinaxnál megjelentek a fekete bőrű afrikai gladiátorok.Ő is azonnal venni akart afrikaiakat,de amikor megtudta,hogy mennyibe kerülnek,inkább eloldalgott a vásártól.Pertinax büszke is rá,hogy Britanniában egyedül nála láthatóak fekete bőrű galadiátorok.
-Remélem végre sikerül borsot törni Ennius orra alá,és sikerül legyőzni.Minden jó lenne itt,csak ez a Septimus ne lenne...-sóhajtotta.
Az öreg lanista ki nem állhatta Ennius Septimus nevezetű gladiátorát.Valahány gladiátora összekerült vele,az mind homokba harapott.De talán most...Most másképp lesz...
-Megyek,megmondom nekik.-szólt,és elhagyta a dolgozószobát,nyomában Ceasar nevű,nagy,fekete kutyájával.Előbb a haladók és a profik edzésein olvasta föl az indulók névsorát.Utoljára hagyta az újoncokat.
Akiknél éppen állt az edzés,mert Athairne és Günther a hálóba gabalyodott Cupido,Damian és Ursus kiszabadításán fáradozott.
-Cupido,ez meg már megint mi?-kérdezte bosszúsan Pertinax,csípőre tett kézzel.
Ceasarnak nagyon tetszett ez a hempergőzés.Azt hitte,játék van,és vidáman odaloholt és rájuk ugrott kicsi a rakást játszani.
-Jaj,ne,ez meg mi?-kapálózott Cupido-Ursus,mióta vagy ilyen szőrös?
-Nézd,a nagy hős begazol egy kutyától!-suttogta Athairne fülébe Günther.
-Cupido,jól vagy?Tudod,a te korodban már nem szabad így ugrálni.-magyarázta Pertinax.
-Jól van,jól van.Csak megmutattam a gyerekeknek,hogy hogy kell eztet csinálni.-mondta,miközben a tomporát masszírozta.
-Fontos bejelenteni valóm van.Egy hét múlva az új kormányzó munust rendez.
Günther hirtelen rettenetesen izgatott lett.Odasúgta barátainak:
-Szerintetek mi is mehetünk?
-Mehetni biztos mehetünk.-válaszolta Orientalis,aki éppen ekkor fejezte be a lőgyakorlatot.
Ugyanis gazdájuk mindig vitt közülük is néhányat,amolyan "tanulmányi kirándulásra" az arénába.
-Jaj,nem úgy értettem.Mármint fellépni mehetünk-e?
-Lehet,hogy most azt akarja elmondani.-szólt Athairne.
-No,mármost kihírdetem a jövő héten fellépők névsorát.-mondta jelentőségteljesen Pertinax,és előhúzott egy pergamencetlit.
-Ursus,Stephanus,Damian,Marcipor,Orientalis,Vitus,Günther.....-és jött még sok név...
-Ez az!-rikoltotta Günther.
-....és Athairne.-ezzel befejezte.
Athairne gyomrában pillangók kezdtek el kaparászni.Ő is fellép?El se tudta hinni.
-Akkor a jövő héten.Edzzetek,készüljetek szorgalmasan,nehogy szégyent hozzatok rám!-mondta,és hirtelen,távozás közben,mikor Athairne mellett elhaladt,hozzáhajolt:
-Számítok rád!-súgta neki,és elballagott.
Este,a cellájukban Günther megállás nélkül csacsogott és pörgött.
-El se tudom hinni!Ilyen fiatalon máris az arénába!Vajon milyen lesz?-latolgatta csillogó szemekkel.
-Úgy fogsz bevonulni,mint egy pávakakas,az édes kis piros tunikádban,aranyozott mellvértedben és sisakodban,minek szivárványszín strucctollak lesznek ékes díszei.Büszkén rázod majd csini kis gladiusodat s pajzsodat,hogy aztán a következő percben lecsapják azt a hejes szőke fejedet,mert nem figyelsz oda,mert a pózolással leszel elfoglalva.-mondta cinikusan Orientalis.
-Gonosz vagy!-duzzogott Günther-Akkor is én leszek a legszebb!
-Ti belegondoltatok már abba,hogy lehet,hogy valamelyikőnknek meg kell ölnie a másikat?-kérdezte Ursus.
Néma csönd ült a négy jó barátra.
Az gáz.Én inkább öngyilkos lennék,minthogy megöljem bármelyikőtöket is.-jelentette be Günther.
-Ne légy hülye.Végül is ez a dolgunk.-mondta Ursus.
-De végül is nem mutatna olyan rosszul...-gondolkozott el Günther.
-Athairne,te félsz attól,hogy meghalsz?-vetette föl Orientalis.
Athairne,aki eközben már a hátán fekve pihent,így szólt:
-Minek féljek?Ha az ég nem szakad rám csillagzáporával,nincs mitől félnem.
-Jó neked.-nyögte be Günther.
-Ne féljetek a haláltól,hiszen csak a test hal meg,a lélek örökké él.
-De azért mégiscsak kár lenne ezért a szép testért...-nézett végig magán szomorúan Günther.
-Gondolj bele,hogy lehet,hogy a következő életedben kapsz cserébe egy még szebbet.-vigasztalta csüggedt barátját Athairne.
-Akkor azért harcoltok ti olyan vakmerően.-jegyezte meg Ursus.
-Nem véd meg páncél,életemet az istenek szabják meg,nem a páncélkészítő kovácsok.Ha úgy döntenek,hogy meg kell halnom,hát meghalok.A Boldogok szigetén vár rám a boldogság és a mulatozás,és ha ott is meghalok,akkor egy új testben születek újjá.
-Azta,jó kis vallás.Ezeknek a rómaiaknak csak az a punnyadt elíziumuk van,ahonnan se ki,se be.-mondta Günther.
Még egy kicsit beszélgettek,majd gyorsan álomba szenderültek.
