Szokványos,sötét felhők tornyosulnak Londinium városa fölött.
Igazából senki se törődik velük.Megszokták.Az emberek behúzódnak vackaikba,és hagyják,hadd essen az eső.Már este van,de pár órával ezelőtt még láthattunk volna az eső dacára is kint dolgozó embereket.A kopogó esőcseppek nem kímélik a gazdagok házait sem,verik azokat uyanúgy,mint a szegények viskóit.
Azt,a Londinium előkelő neyedében álló csinos villát sem hagyja hidegen az eső,aminek dolgozószobájában egy elegáns tógába öltözött úr töpreng.
Ül a székén,kezével állát támasztja.
Megvakargatja rövidre nyírt,vörös haját,ami csodálatosképpen el se mozdul,se nem hagy kellemetlen festéknyomokat a tenyerén.
Igen,ez a kifinomult római környezet pusztán álca,a tógás úriember valójában Eirén született,és akinek bátyja nem más,mint Bran főkirály.Egy ízig-vérig kelta,aki hihetetlen szorgalommal és kitartással külömb római lett,mint aki annak született.
De mégis,mi késztette arra,hogy megtagadja hazáját és népét,s "rómaivá" váljon?
A hangzatos nevű Caius Felix Britannicus egykoron egy ír király fiaként látta meg a napvilágot,és Cadwrnak hívták.Semmi baja nem volt neki egészen addig,mikor Fál köve nem az ő,hanem a bátyja érintésétől sikoltott föl.Kifordult önmagából.Nem tudta földolgozni,hogy nem ő lett az új főkirály.Meggyűlölte hazáját és származását,s érzése szerint összeesküdött ellene a világ.Britanniába költözött,eldobta nevét és hitét,hogy rómaiként szülessen újjá.Beállt légiósnak.Eleinte küzdelem volt az élete.Csúnya rágalmakkal kellett megküzdenie,de ő bebizonyította,hogy igenis méltó a római polgárságra.Miután bebizonyította,hogy nem látogatják éjszakánként tündérek és koboldok,nem áldoz embert sötét csalitosokban,nem fogad el tanácsot druidától,sőt,egyet se bújtat,de még az alvilágba se járkál ki-be,katonai karrierje szédületes iramban száguldott fölfelé.
Az egyszerű légiósból a Valeria VI.Victrix légió parancsnoka,gazdag és befolyásos tiszt lett,aki magának tudhatott egy előkelő római feleséget,több villát és földbirtokot,számtalan rabszolgát,és beletartozott a helytartó,Agricola belső köreibe is.
De nagy álmát sose felejtette el.
Igaz,most már módosult a terve.Már provinciának akarta leigázni Eirét,ahol természetesen ő tündökölt volna,mint első helytartó.
12 éve bátyjának fia,Athairne születése aggódásba sodorta.Ugyanis egy római jós azt jövendölte neki,hogy a fiú egyszer majd nagy bajt hoz rá.Persze csak akkor,ha nem elég óvatos.
De ugyan,mit árthatna neki egy taknyos gyerek!-legyintett.Ő egy római hadvezér,az meg egy kis senkiházi,aki hamarosan megtudja,hogy hol az ő helye a világ hierarchiájában.
Egyébként életében nem látta unokaöccsét.Csak azt tudta,hogy létezik,Athairnének hívják,és azt,hogy mennyi idős.
Már a terve is megvolt:elfogatja és túszul ejti.Ezt biztos nem fogja Bran csak úgy hagyni.Gondolta,eme agresszív lépés katonai akcióra fogja sarkallni bátyját.Amire ő légiójával felelhet,és úgy taposhatja el a "lázongó" kelta sereget,mint egy utálatos férget.Természetesen a főkirályi család élve kell neki,akiket aztán unokaöccse szeme láttára fog kivégeztetni az arénában,hiszen a népnek is kell egy kis cirkusz,nem?Miután kivéreztek,Athairne is követheti kedves családját oda,ahová valók.
"Holnap meglátogatom Agricolát,és tudtára adom,hogy a hiberinai lázadók leverése igenis szükségszerű."-gondolta.Igaz,hogy a lázadók csak az ő fejében éltek,de hát minden háborút meg kell indokolni.
Elfújta a mécseseket,és nyugovóra tért.
