-Végre,a birodalom földjét tapossa lovam patája.-sóhajtott jólesően Antinus,mikor partot értek Nidum városkában.
-És megszabadulhatunk ezektől a hülye parókáktól is.-mondta Tacitus.
Megkönnyebbülten poroszkáltak ki a kikötőből.Nidum,ahová értek,jelentős,ámde cseppet sem városias település.Athairne ott haladt mellettük,pontosabban mondva vonszolódott.Kézibilincsének rövid láncát Paulus szorította önelégült arccal.
Elege volt az egészből.Szökni már többször is próbált,mindhiába.Egy vasba vert,12 éves fiú,mégha oly bátor is,nehezen veheti föl a versenyt állig fölfegyverzett,erős felnőtt férfiakkal.Azt már nem bánta,hogy ékszereitől megfosztották.Csak ne lenne annyira éhes.Ezek éppen csak annyit adnak neki,hogy ne haljon éhen.Ruhája saras és piszkos.A vasbilincs csúnyán fölsértette a csuklóját,kiserkenő vére kezének piszkával keveredett.
A kis csapat egyszer csak megállt a helyi fogadó előtt.
-Hé,Nial,szerintem igazán megengedhetnénk magunknak egy kis luxust.-mutatott az épületre Erc.
-Igen,az jó lenne.-lelkendezett Paulus,aki örömében úgy megrántotta Athairne láncát,hogy az majdnem orra bukott.
-Úgyse költöttük még el Caius úr pénzét,tehát miért is ne?-biztatta magát Nial.
A fogadó udvarán beadták a lovakat az istállóba.
-Aztán teljes ellátást nekik ezért a pénzért.-kötötte ki Nial.
-Meglesz,uram.És a fiú?-kérdezte a lovász.
-A fiú?-kérdezett vissza Nial.
-Igen,az.Nem igazán méltó arra,hogy ilyen urakkal együttaludjon.Rabszolgák részére van egy elkülönített,őrzött ólunk.
"-Rabszolga?"-kérdezte magától Athairne.A szó hidegzuhanyként érte.
-Köszönjük,nem.A fiú velünk alszik.-válaszolta Nial.
A fogadóban Nialék bőven belakmároztak.Elégedetten,hangosan csámcsogva ettek,és hangosan szürcsölték boraikat.A mázsás faasztalhoz láncolt Athairnének csak néha dobtak egy-egy,alig húsos csontot vagy kenyérhéjat.Paulus kimondottan örömét lelte abban,hogy csizmájával rugdosta és a fejét pöckölgette.
-Paulus,azért egészbe maradjon!-szólt rá nevetve Erc,aki maga is nagyon mulatságosnak találta Paulus produkcióját.
A vacsora végén elégedettségüket hangos böfögéssel adták tudtára a többi vendégnek.Egy 6 ágyas szobát foglaltak maguknak az emeleten.Két ágyat azonnal össze is toltak Nialnak,lévén most ő a főnök,akinek különleges elbánás jár.Athairnének az egyik sarokban,a puszta,hideg padlón jutott hely.
-Áh,pihe-puha ágyikó...-nyögte kéjesen Paulus,miközben elhevert fekhelyén.
-Én még járok egyet.-jelentette Tacitus,és elment.
Leérve érdekes beszélgetésre lett figyelmes.Két férfi ült egymás mellett az egyik asztalnál.Csöndesen,szinte suttogva beszélgettek.Tacitus rendelt magának bort,és leült a szomszédos asztalhoz hallgatózni.
-Hallottad,hogy járt az a parancsnok Eire szigetén?
-Nem.Mi történt?
-Jól elverték a helyiek.Olyan szégyenletes vereséget szenvedett,hogy csak na.
Tacitus majdnem kiköpte a szájában lévő kortyot.Ez nem lehet igaz...
-Melyik hadvezér volt az?
-Az a kelta származék.Valami Gaius vagy Caius,vagy hogy a tökömbe hívták.A Valeria Victrix légiót vezette.
-Hú...
-Azt állította,hogy a szigetet be lehet venni egyetlen légióval is.
-Hát,ez nem jött össze.Azt,mi lett vele?
-A kelta főkirály,Bran saját kezűleg ölte meg.Levágta a fejét.A generálisból állítólag csak annyi cafatot tudtak összeszedni,amennyi a sisakjában elfért.A pletykák szerint ez a Gaius rokona volt a főkirálynak.Asszem,az öccse.Valami piszkos családi ügy húzódhatott meg e mögött.
-Hűha...Ez aztán jól megjárta.
-De figyelj ide,ez nagyon titkos.Én is egy errefelé menekülő légióstól hallottam,tehát első kézből.Az ügy annyira kínos,hogy nagy valószínűséggel el fogják tussolni.
Tacitus már mindent tudott.Futva vitte a hírt a többieknek.A két férfi felkapta rá a fejét.
-Ennek meg mi baja?
-Biztos hányni fog.
