Szép kora tavaszi nap virradt a ludusra.A gladiátorok kiözönlöttek a barakkokból,köztük négy,15 éves fiú is:Athairne,Orientalis,Ursus és Günther.Athairne szinte semmit se változott,viszont az elmúlt 3 évben jelentősen megizmosodott,termete megnyúlt,de izomgyarapodásának és megszélesedett felsőtestének köszönhetően továbbra is zömök testalkatú maradt.Most már egyértelmű jelét adta annak,hogy gyönyörű férfi lesz belőle.Csinosságban a többiek se maradnak le mellette,sőt Günther,mindenki "cserfes kis szöszije" már csapdosta a szelet Pertinax rabszolgalányainak.
Athairne szomorúan ugyan,de beletörődött a sorsába.Sőt.Mind Pertinax,mind pedig az edzők már régóta úgy emlegetik,mint a jövő új tehetsége.Tény az,hogy ügyes és vakmerő.Fürgeségben csak az afrikaiak előzik meg.Tűrőképessége végtelen,sohasem panaszkodik.A haláltól se gyerekként,se most,kamaszként se fél.Rendelkezik mindazon tulajdonságokkal,amik miatt olyannyira szeretik alkalmazni a kelta gladiátorokat."A kelta gladiátor nem azért nem fél,mert gladiátor,hanem azért,mert kelta."-szokta mondogatni Pertinax.Csak hát a romanizációnak köszönhetően az igazi,vad kelták kezdtek ritkaságszámba menni.
A ludusban meglehetősen egyhangúan teltek a napok:ettek,ittak,aludtak,edzettek,büntetésben voltak,edzettek,ettek,pihentek,,ittak,vécéztek majd megint edzettek.
Most éppen az ebédlő felé veszik az irányt.Beállnak a sorba,kézhez veszik a fatányérokat-kanalakat,és várják,hogy a szakácsnők-akik mellékesen az idősebb gladiátorok párjai voltak-tányérjukra plöttyentjék adagjukat.
Végre sorra kerültek.
A ludusban egyvalamire igazán nem lehetett panasz:a kosztra,ami mindig bőséges és tápláló.
-Szia,szépségem,ma mit eszünk?-kacsintgatott Günther csábosan az őket kiszolgáló,nagyjából velük egyidős lányra.A lány unottan válaszolt.Láthatóan elege volt mind a mai napból,mind pedig a vigyorgó szőke szépfiúból.
-Árpakása van sült marhaszelettel.-mondta monoton hangon,csöppet sem lelkesedve.
Megkapták az adagjukat.Günther kitartóan mosolygott a lányra,de a többiek továbblökték.Letelepedtek a hosszú faasztalok egyikéhez,Bellatorral,Longinussal és Triathtal szemben.
-Szerintetek ki lesz a mai ügyeletes edző?-kezdte a beszélgetést Longinus.
-Nem'tom.Nekem mindegy ki,csak Dorotheus ne legyen.-csámcsogta teli szájjal Triath.
-Lehet,hogy Cupido lesz a soros.-latolgatott Ursus.
-Jaj ne,az a vén hülye?Jaj.Már tiszta zokni az öreg.A manicát is loricának mondja,de azért még edző...-zúgolódott Longinus,miközben bosszúsan nézte a táljában heverő marhaszeletjét.
-Most mit izéltek?Szerintem vicces az öreg.-jegyezte meg Günther-Emlékeztek,mikor bemutatta,hogy milyen jól tud félig földbe ásva harcolni?-és hirtelen kitört belőle a vihogás.
-Aha.-dörmögték.
Még tavaly nyáron történt,hogy Cupido be akarta nekik mutatni egy régi számát a fiataloknak:hogy tud ő harcolni félig földbe ásva,2,vagy akár több ellenféllel szemben.Athairnéék vonakodva bár,de megásták a gödröt.Az eredmény:Cupido bokaficama, és köhögőgörcse a felszálló por miatt,48 darab eltört lándzsanyél és Pertinax hisztirohama.
Közben vége lett a reggelinek,és az edzőpályák felé vették az irányt.Miközben az edzőjükre vártak,beszélgetéssel,viccelődéssel ütötték el az időt.Egyszer csal-jó sokára-csosszanó léptek zaját hallották.Megérkezett Cupido.
A Cupido nevű egykori gladiátor Pertinax ludusának emblematikus figurája,mondhatni kabalája.Olyannyira hozzátartozik az iskolához,mint a pályákon földbe vert palusok.Cupido már borzalmasan öreg.Kiapadhatatlan szoritárából ítélve úgy tűnik,mintha már a gladiátorjátékok kezdetekor is ott lett volna.Már senki se emlékezett rá,hogy mikor került ide.Akik nyilatkozhatnának róla,azok már mind jobblétre szenderültek,hol az arénában,hol ágyban,drága selyemtakarók közt,esetleg egy orgyilkos kezeitől(a római időkben vagyunk,ezt is bele kell kalkulálni).Maga se tudta pontosan,hogy ki ő,és hogy honnan származik.Arról is megoszlanak a vélemények,hogy szabadon,vagy már rabságban született-e.Magának Cupidonak legalább 5-féle meséje van talomban a származását illetően,egyik fantáziadúsabb,mint a másik.Még a ludus életével kapcsolatban mindentudó Pertinax se tudta,hogy honnan került ide,és hogy körülbelül hány éves.Cupido már a maga is öreg Pertinax gyerekkorában is megvolt,és kész.Günther szerint legalább 150 éves,de Athairne ebben kételkedik,pláne,hogy az ő idejükben már egy 40 éves ember öregnek számított,a 60-70-80 vagy még több évesek pedig egyenesen szenzációszámba mentek.Fénykorában az aréna ünnepelt csillagaként tündökölt,és nem akadt nő,ki nem omlott volna a jóképű Cupido karjaiba.
Ma már ez éppolyan hihetetlenül hangzik,mint az,mikor az egyik meséjében fél kézzel leütött egy oroszlánt.
Az egykoron daliás ifjúból semmi se maradt még mutatóba se.Görnyedve,botjára támaszkodva jár.Arcát ezernyi ránc rovátkolta,teste aszott, összeesett.Egykoron sudár növésű volt,ennek most inkább csak a kárát látja.Mindössze 4-5 darab,sárga foga maradt,azok is különböző helyeken helyezkednek el.Dús,vállig érő,össze-vissza álló,ősz,"őrült filozófus" frizurája mókás külsőt kölcsönzött neki.Állandóan egy ősöreg,itt-ott már rehülésnek indult,fémveretes bőr mellvértet visel fehér,rövid tunikája fölött.Övén állandóan ott himbálózik barna bőr kistáskája.Hideg időben vastag,színes kockás kelta nadrágot,és ugyanolyan kockás,csuklyás,birkaszőrrel bélelt köpönyeget hord,ami molyrágta és büdös,és Günther meg mert volna esküdni rá,hogy egyszer még kukacokat is látott potyogni belőle.Pertinax ugyan minden évben elszedte tőle ezt a köpönyeget,de Cupido mindig visszaszerezte,vagy a kukából,vagy a kutyák alól.Ehhez még hozzájárult birkabundás kis mamuszkája is,amit viszont télen-nyáron hordott.
Elméletileg ő itt egy edző,mint hogy sok más kiszuperált gladiátortársához hasonlóan a harcon kívül semmihez se értett,de csoszogáson,nyáladzáson és mormogáson kívül maximum csak zavaros történeteket regélt Hadrianus császár korából.
Őt már nem a nélkülözhetetlen edzői munkája,hanem gazdái szánalma tartotta meg a ludusban.
Az öreg most nem festett valami túl jól.Folyt a taknya,és tüsszögött.
-Sorakozó!-szipogta hangosan.
Athairnéék fölsorakoztak.Ők az újoncok,akik még soha nem léptek föl az arénában.
-Üdv,Cupido!-köszöntötték az edzőt.
-Jól van,jól van,látom,mind itt vagytok.HAAAAPCCCIII!!!-tüsszentett.Ezután nagy körülményesen előhúzott egy lepedőnyi méretű,mindenféle színben pompázó,gusztustalan piszkos rongyot az övtáskájából,és beléfújt.
-Na,gyerekek,most lefutjátok a szokásosat,és bemelegítetek,ahogy mindig is szoktátok,én addig lepihenek.Jaj,öreg csontjaim,jaj...-nyögte-Sose öregedjetek meg,gyerekek...-és elvánszorgott,hogy lerodjon a gyakorlópályát övező lodzsa egyik kispadjára.
Egy óra múlva Cupido föltápászkodott.Megkezdődött a tényleges edzés.Elmentek a fegyvertárba.Ma a párharc volt terítéken.Athairne Güntherrel gyakorolt.
Már nem fa,hanem igazi,de tompa élű fegyverekkel harcoltak,azért,hogy elkerüljék a fölösleges sérüléseket.Pertinax ludusában egy gladiátornak többféle stílusban is otthonosan kellett mozognia.Mindenkitől megkövetelte,hogy tudjon lovagolni,kocsit hajtani,úszni(mi van,ha naumachiára kerül a sor?),vadállatokkal küzdeni,íjjal bánni és akár keltaként,germánként,görögként,rómaiként,samnisként vagy trákként harcolni.Most keltaként harcoltak-legalábbis Athairne és Günther.De lehetett itt látni trákot,görögöt,rómait,murmillot,hoplomachust,secutort és retiariust is.
Közben Cupido osztotta az észt:
-Gyerünk gyerekek,gyerünk!Mozgás!Bezzeg az én időmben!Ha ti akkor éltetek volna,az első küzdelmetek napját se éltétek volna meg!Damian!-kiálltott oda egy alacsony,göndör fekete hajú fiúnak-Ezt a hadonászást nevezed te vívásnak?
Odacsoszogott a dimarchaerus fegyverzetű Damianhoz,aki a retiarius Ursus ellenfele.Láthatóan nem igazán ura 2 kardjának,amikkel össze-vissza kavarta a szelet.
-Fiam,már megint mi ez?Valami új kardtánc?Na ha így folytatod,talán te is felléphetsz egyszer az arénában 2 gladiátorszám között,táncosként,de gladiátorként soha.Érted,soha!Bezzeg míg fiatal voltam!Egyszer,egymagam,egy szál karddal lekaszaboltam 10 trákot!Bizony!Oroszlánokat és tigriseket folytottam meg a puszta kezemmel!
Ekkor már mindenki Cupidot hallgatta.
-Úgy tűnik,már megint fültanúi lehetünk a "Csodálatos Cupido,az aréna sztárja" című hőseposz 50988-ik énekének.-nevetgélt Günther.Günther imádta kifigurázni az öreget.Esténként gyakorta a saját maga által költött,Cupidóról szóló "eposszal " szórakoztatta a többieket,amit Cupido nevében,gesztusainak és hangjának utánzásával adott elő.
Athairne végignézte a "Cupido már megint mindent jobban tud" című műsorszámot.Elvette Damian egyik kardját,és korát meghazudtolóan suhintgatni kezdett vele.
-Ajjaj,nem lesz ennek jó vége...-szívta a fogát Günther.
Cupido most arra próbálja rávenni Ursust,hogy dobja rá a hálót.A vége az lett,hogy mindhárman belekeveredtek a hálóba.
-Az öreg még mindig megállná a helyét az arénában.-mondta csendesen Athairne.
-Hát igen.Az a sok tapasztalat,az a nagy múltú szakmai tudás,az a sok erő és izom...-vihogta Günther.
-Nem gladiátorként.Bohócként.-jegyezte meg Athairne.
